Savós patairha-gyulladás

"A pata a ló tükre" - ez az idézet lovas embereknek igen sokat mond. De aki még ismerkedik annak a gondolatával, hogy egyszer lovat szeretne venni, érdemes ezt jól megjegyezni, hiszen ha ránézünk a ló vagy a lovak patájára, akkor egyértelműen meg lehet állapítani, hogy volt-e valami problémája a patának, vagy valami más baja a lónak, amely a patán árulkodó jelként jelentkezik.

Ki gondolná, hogy néhány kilogramm rossz zab, penészes széna, vagy egy versenyre való rossz felkészítés egy verseny- vagy tenyészlónak a karrierjét derékba törheti. Jobb esetben tenyésztésbe kerül, rosszabb esetben pedig a tulajdonos döntése révén az állatorvos beadja a lónak a megváltást jelentő végső injekciót. Egy másfél éves angol telivér kancát a jó származása miatt galoppsportra hozatott be Angliából a tulajdonosa. Ez a kanca igen jól fejlődött a téli munka során, de kiderült, hogy csak nyár közepén állhat először starthoz. Ezzel szemben a tréner már májusban benevezte a kancát egy versenyre. A versenyt lefutotta, de letört, vagyis a táv végénél feltartva futott be (ez azt jelenti, hogy valami sérülés miatt nem tudott úgy futni, ahogy azt egészséges állapotában tehette volna). Másnap reggel szólt a tréner, hogy az egyik ló verseny közben lesérült, vizsgáljam meg, és ezek után kezdjem el a kezelését. A vizsgálat során egyértelművé vált, hogy a kanca felületes ujjhajlító ina szinte teljes mértékben elszakadt. A kanca megkapta a gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító injekciókat, valamint hideg hűtést az inára. A probléma igazán ezekkel a kezelésekkel nem oldódott meg teljesen, mert kiderült, hogy az ínsérülés révén annyi toxin szabadult fel a kanca szervezetében, amelyet már nem tudott méregteleníteni. Ezt a problémát kezdetben a tréner maga próbálta orvosolni, és a tulajdonos unszolására csak négy hét múlva szóltak ismét nekem, az állatorvosnak. A kanca két első lábát alig terhelte, így a ló testsúlyát a két hátsó láb viselte. A mozgás igen kínosnak bizonyult a ló számára, mert a mellső végtagjai fájtak.

A megvizsgált pata tapintásra meleg volt, kopogtatásra igen érzékeny. Patakutató fogóval megvizsgálva a pata talpi és hegyfali részét, nagyon érzékeny volt. Röntgenfelvételt készítettem a mellső patákról, melyből kiderült, hogy mind a két patacsont elmozdult a patában. A diagnózis: savós patairha-gyulladás, melynek ebben az esetben a kiváltó oka a súlyos fokú ínsérülés (de nem kizárt a tréner által adott szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer sem). Mivel tudjuk, hogy a pata vérellátása nagyon jó, ebből adódóan a szervezeten belül képződött méreganyagokat ha a máj nem tudja méregteleníteni, akkor az a vérárammal eljut a pata kapilláris ereihez, és problémát okoz. Mégpedig úgy, hogy a kapilláris erek falai a toxinok hatására áteresztők lesznek, így a szövetek közé savó lép ki. A patacsontot kívülről, a szarutokot belülről a lemezes irha fedi, melyek kapcsolata olyan, mint a kulcs és a zár viszonya. Ezt az erős kapcsolatot a szövetek közé kilépő savó megszünteti, melynek az eredménye, hogy elválnak egymástól. Ennek hatására a patacsont a szarutokon belül lefele mozdulhat, mert a patacsont talpi részén tapad a mély ujjhajlító ín, amely a csontra lefele ható húzóerőként hat, de emellett még rotálódhat is a pata. Gyakran a pata talpi részén utat törhet magának a patacsont.

A savós patairha-gyulladás kiváltó okaként érdemes megemlíteni a penészes takarmányokat (ez lehet abrak vagy széna), a nagy mennyiségben beadott szteroid gyulladáscsökkentő injekciót, nehéz ellést, fertőző betegségeket, illetve sérülések után is kialakulhat ez a betegség. Természetesen, ha időben szólnak az állatorvosnak, ez a betegség gyógyítható.
A patát első lépésben rögzíteni kell, illetve gyulladáscsökkentőkkel a gyulladást és a fájdalmat enyhíteni. Majd gyógypatkó felhelyezésével gyógyítani és szabályozni lehet a beteg patát. A történetben szereplő kanca ezek után elkerült a pályáról, és a sorsáról azóta sem tudok semmit. Az biztos, hogy ez a család befejezte "egy életre" a lovazást.
Ebben és más esetekben is, ha megfelelő időben szólnak az állatorvosnak, akkor az ilyen betegségben szenvedő lovak tünetmentesen meggyógyulhatnak, és tovább folytathatják a sportkarrierjüket.