Haflinger

Származása, eredete

Származási hely Tirol. A terület őshonos, kistermetű lovai képezték a fajta alapját, amelyek a tiroli paraszt hegyi málhás lovaként végezték mindennapi munkájukat. Tudatos tenyésztése az 1800-as évek utolsó negyedében indult el Dél-Tirolban az 1874-ben született 249. Folie nevű mén felvásárlásával és felállításával. E ménnek még két fia, az 1887-ben született 14. Folie, és az 1897-es születésű 252/233 Hafling játszott szerepet a fajtává válásban. A 249. Folie előtt szerepet kapott még az 1868-as születésű 133 El Bedavi XII. arab félvér ló is.

A 249 Folie felállítása után a fajtatiszta tenyésztés lett elsődleges és kizárólagos a fajta tenyésztése során. Ezzel lezárult a fajta kialakulásának első szakasza. 1897-1904 között jelölik meg a fajta fejlődésének második korszakát. Ebben az időközben alakulnak meg az első tenyésztőtársaságok Hayn gróf fáradozásának eredményeként. Ő tenyésztési szabályzatok kidolgozásával és betartatásával konszolidálta a tenyésztést. 1904-ben Möltenben megalakult az első Haflingi Lótenyésztő Társaság.

Az 1912-1923 közötti harmadik szakasz meghatározó erejű a fajta fejlődésére és későbbi elterjedtségére. A St. Germain-i békeszerződéssel 1919-től ketté vált Észak- és Dél-Tirol. Észak-Tirol továbbra is osztrák terület maradt, míg ellenben Dél-Tirol Olaszországhoz került. A széjjelváláskor a haflingi állomány jelentősebb része osztrák területen volt. A populációban szigorú tenyésztési fegyelem, az egyértelmű tenyészcél érdekében végzett szelekció gyors tenyésztési előrehaladást eredményezett. Már 1920-ban megindult az első tenyésztőtársaság szervezése és 1921-ben Zams-ban meg is alakult. 1920-ban megszervezték az első tenyészszemlét és kiállítást.

A fajta fejlődésének és kialakulásának negyedik szakasza 1924-1947 közötti időszakra tehető. Dr. Thurner nagy érdeme, hogy 1926-ban megjelenhetett az első haflingi kancatörzskönyv, amelyet 1938-ban kiegészített a mének geneológiai vonalával. A fajta vonalalapító ménjei: Bolzano (sz.:1915), Nibbio (1920), Willi (1921), Stelvio (1923), Anselmo (1926), Massimo (1927), Student (1927).

A fajta fejlődésének ötödik szakaszában – 1947-1961 között – kiépítették a minőségi kancacsaládokat, a megvalósították a következetes fajtatiszta tenyésztést, és ezekre az eredményekre támaszkodva kiléptek a nemzetközi porondra.

A fajta legújabb kori történetét 1976-tól számíthatjuk. Ekkor alakult meg a Haflingi Lovat Tenyésztők Világszövetsége. A fajta legjelentősebb tenyésztő szervezete a Haflingi Lovat Tenyésztők Szövetsége. Székhelye a Tirolban fekvő Ebbs. A század elejétől határozza meg a fajta fejlődését. Tevékenysége eredményeként lett a tiroli paraszt hegyi málhás lovából a világ legnépszerűbb, legelterjedtebb, a legjobban becsült, nemzetközileg keresett szabadidő lova. Ennek a tenyésztőszervezetnek a kezdeményezésére és integrálásával jött létre a Haflingi Lovat Tenyésztők Világszövetsége. Nálunk a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Tagja a Haflingi Lovat Tenyésztők Világszövetségének.

Külleme

Összbenyomásában mindenképpen elegáns, harmonikus kisló. Mind a kancáknál, mind a méneknél követelmény a határozott nemi jelleg. Nem kívánatos a durva, otromba, heterogén megjelenés. Kerülendő a durva fejű, elmosódott kontúrú nem tiszta, és nem száraz ízületű egyedek. A hiányos nemi jelleg, a dús, esetleg hullámos üstök, sörény és farokszőrzet szintén nem kívánatos a fajtában.

Feje nemes, száraz, a ló nagyságához igazodó. Szeme nagy, kifejezésteljes és előre irányuló. Orrlyukai tágak, széles orrjáratot sejtenek.

Nyaka középhosszú, a fej felé haladva elvékonyuló. Az erős torokélű, vagy szűk torokjáratú lovakat nem szeretik. A nyakkal szembeni kívánalom továbbá, hogy n legyen túl széles, és kellő tarkószabadságot mutasson.

Követelmény a mélyen hátba húzódó kifejezett mar. A dőlt lapockák, dongás, ennek ellenére elég mély mellkas ugyancsak fontos értékmérője a fajtának.

A hát középhosszú, jól izmolt a mozgás lendületét követő kell legyen. Az erőt és az egyensúlyban mozgást érzékeltetnie kell.

A ló farával szemben támasztott igény a barázdáltság elkerülése, de ennek ellenére nagy terjedelmet, kellő izmoltságot, és külső csípőszöglet, ülőgumó között kellő hosszúságot mutasson.

Különösen fontos a szabályos állás, a jól fejlett izületek, széles lábtő és határozottan erős csánk. Elölről és hátulról nézve szabályos végtagállások kellenek.

A csüdöknek hosszúaknak, szabályosoknak, jól fejletteknek kell lenniük. A pata kerek, szabályos és ép legyen.

Méretei

A kancák optimális méretei:

Bottal mért marmagasság: 138-145 cm

Szalaggal mért marmagasság: 147-155 cm

Övméret: 170-190 cm

Szárkörméret: 18-21 cm

A mének optimális méretei:

Bottal mért marmagasság: 140-148 cm

Szalaggal mért marmagasság: 148-158 cm

Övméret: 170-190 cm

Szárkörméret: 19-21 cm

A fajta kifejlett kori méreteit 6 éves korban éri el.

Színe

A világos sárgától a szénasárgáig terjedő fedőszörzetszín a kívánatos, mindig egyértelműen világos (fehér) hosszúszőrökkel (mosott sörényű sárga). A szín tisztasága nagyon fontos követelmény. A fedőszőrök nem lehetnek tűzöttek. A fejen a jegyek kívánatosak, de nem feltételként szabottak, ugyanakkor a feltűnően jegyes fej akár a tenyésztésből való kizárást is magával vonhatja. A lábakon a jegyek nem kívánatosak, azonban szolid mértékig nem kifogásolhatók. A fehér láb, illetve a harisnyaság már tenyésztésből kizárásra is okot adhat.

Értékmérő tulajdonságai, használhatósága

Már 19445 nyári hónapjaiban összegyűltek Zamsban a haflingi fajtát tenyésztők, és új tenyészcélt határoztak meg. Ennek értelmében az univerzális ló tenyésztésébe fogtak, amely nyereg alatt és fogatban egyaránt jól használható. A vele való bánásmód nem igényel nagyfokú szakképzettséget (lovaglási és hajtástudást), és bizonyos fokú rendszertelen használat mellett is bármikor feltétlen munkakézséget tanúsít.

A világ szinte minden országában való elterjedtségét annak köszönheti a fajta, hogy kifejezetten un. Szabadidő lóvá vált. A fiataltól az öregig, a kezdőtől a gyakorlottig mindenki számára egyformán megfelel, minden helyzetben egyformán problémamentes. Kevésbé alkalmas a versenyszerű sportágakban, de a szabadidő sportokban különösen népszerű.

Lépésben mozgása laza, energikus, a talajfogása határozott. Az ügetés és a galopp jármodban a lebegő fázis elasztikus, lendületes, könnyű talajfogású. Aktív mozgásban a hátsó lábakból kiinduló lendület jellemzi, támogatva ezt laza háttal és szabad lapockamozgással.

Jellemző rá a kisebb mértékű akciós mozgás. Különösen vágta jármodban várják el tőle az egyidejűleg felfelé és előrefelé irányuló lábelőrevitelt.

A fajta további fontos értékmérő tulajdonsága a kiegyensúlyozottság, a hosszú élettartam és a termékenység. Könnyen honosodik, jó hústartó, fáradhatatlan és ellenállóképes.

Elterjedtsége, állománynagysága

A Haflingi fajta négy földrészen, a világ 17 országában megtalálható. Ezekben 22 tenyésztőszervezete működik, összesen mintegy 250000 haflingi lovat regisztrálva.

Forrás: www.lovasok.hu