Takarmányozás

A ló ínyenc. Nagyon sokfélét eszik. Szinte mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Napjaink reformkonyhája benyomult a lovak  világába is. Mindenféle szagú, színű, ízű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. (Persze két-háromszoros áron). Lehet etetni, de nem szükséges, ellentétben minden mással, ami amúgy beletartozik a ló természetes étrendjébe. Fő szempont, hogy mit kapunk. Zab, kukorica, árpa, tritikálé, rozs búza. Ezek általánosságban kapható takarmányok Magyarországon. Az árpa kb. 20% nagyobb tápértékű, mint a zab, viszont kemény héja miatt szinte csak roppantva lehet etetni, különben nem emészthető. Sokan vitatkoznak a kukoricáról. Legfőbb érv, hogy kövér és puha lesz tőle a ló. Lehet, ha csak azt eszik és túl sokat, bár már ez az érv is megdőlni látszik. Fokozott fizikai munka esetén vagy hidegben nagyon jól pótolja az elvesztett kalóriákat. A rozs is a lótakarmányok közé tartozik, ezzel viszont vigyázni kell, mert túletetése kólikát okozhat. 10 %-nál ne legyen több az aránya, mert kesernyés íze miatt a ló nem nagyon szereti.
A szemestakarmányok héja a cellulóz tartalma miatt nehezen emészthető. Ezért le szokták darálni. Ezáltal viszont a dara gyorsan átmegy az emésztőrendszeren így nincs ideje a tápanyagnak felszívódni. A roppantás a legjobb megoldás, ha úgy állítjuk be a roppantót, hogy kicsit megnyomja a szemet, de ne essen le a héja. Aki ezt nem teheti meg, az áztassa be a takarmányt. 6-8 óra alatt megpuhul a héj annyira, hogy könnyen emészthetővé válik. Ha van lehetőség darával kombinálni, akkor még jobban lehet növelni a felszívódás mértékét. Fontos, hogy a dara aránya ne legyen több kb. 60 %-nál.
A ló mindenből ehet de megfelelő mértékkel! Nyilván más a takarmányozása egy igáslónak, mint egy telivérnek. De az alapok ugyanazok, csak a mennyiségek és arányok változnak a fajta és igénybevétel szerint.
Ugyanez vonatkozik a szálastakarmányokra is. Ha lehet, akkor réti- és lucernaszénát is kapjon a ló. Tavasszal, mikor megjelenik a zöldtakarmány, akkor mindenféleképp fokozatosan állítsuk át a zöldre.
Egy 500 kg-os (hobbi)ló átlagos takarmányszükséglete 3-4 kg szemes- és 5-6 kg szálastakarmány naponta. Jó, ha mindenki veszi a fáradságot és összeállít egy "étlapot" minden lovának külön-külön, melyet időnként módosít, a terheléstől függően. Egyszerű szakkönyvekből ez minden további gond nélkül megtehető. Vemhes kancánál a vehem 4-5 hónapig nem igényel többlettakarmányozást, viszont utána az anya annyit eszik majdnem, mint két ló. Itt nem érdemes spórolni, mert egy lerobbant szoptatós kanca felhizlalása aránytalanul drágább.
Zöldséggel, gyümölccsel lehetőleg mindig egészítsük ki a takarmányt. Ezekből szinte minden mennyiségben ehet. A nyalósó pedig mindig legyen ott a ló előtt. A magyarországi legelők szelénhiányos területek, ezért ezt mindenféleképpen külön pótolni kell. Változatos takarmányozás esetén nincs szükség külön vitamin utánpótlásra.
Takarmánymeszet (Futort) és korpát (magas B vitamin tartalom) jó, ha adunk a lónak, de arra figyeljünk oda, hogy lehetőleg együtt e kettőt (Vigyázat: A boltban kapható 8-sz liszt nem azonos a korpával, holott sok helyen azt adják helyette.) Egyoldalú táplálás esetén viszont vitamin és ásványanyag kiegészítőket kell alkalmazni. Ezekből számtalan fajta található az üzletekben. A fokozatosság egy általános szabály a takarmányozásban. Mindenféle takarmányváltást fokozatosan, kb. 2 hét alatt valósítsunk meg. Így elkerülhető a kólika, és a lovasok réme, a patairha-gyulladás.

Tóth Magdolna